Fiatalok: tessék kérem okulni, érdemes a verset a végén is elolvasni........
 
  Olvassátok és járjon át benneteket is a büszkeség, hogy a magyart  mondhatjátok anyanyelveteknek!
 
  
 
 
  Mit mondtak a külföldiek a magyar nyelvről?
 
 
  - Jakob Grimm meseíró (XIX. század), aki egyben az első német tudományos  nyelvtan megalkotója is  volt, mondta :
 
  "a magyar nyelv logikus és tökéletes  felépítése felülmúl minden más nyelvet".
 
 
 
  - N. Erbersberg bécsi tudós (XIX. század):
 
   "Olyan a magyar nyelv  szerkezete, mintha nyelvészek gyülekezete alkotta volna, hogy  meglegyen benne minden szabályosság, tömörség, összhang és  világosság."
 
 
 
  - George Bernard Shaw drámaíró (az amerikai CBC-nek adott interjújában  sokkal bővebben kifejtve) mondta:
 
  "Bátran kijelenthetem, hogy miután  évekig tanulmányoztam a magyar nyelvet, meggyőződésemmé vált: ha a
  magyar lett volna az anyanyelvem, az életművem sokkal értékesebb  lehetett volna.

Egyszerűen azért, mert ezen a különös, ősi erőtől
  duzzadó nyelven sokszorta pontosabban lehet leírni a parányi  különbségeket, az ér­zelmek titkos rezdüléseit."
 
  -  Grover S. Krantz amerikai kutató:
 
  "A magyar nyelv ősisége Magyarországon /.../ meglepő: úgy találom, hogy átmeneti kőkori nyelv,
  megelőzte az újkőkor kezdetét /.../ az összes helyben maradó nyelv  közül a magyar a legrégebbi."
 
 
  - Ove Berglund svéd orvos és műfordító:
 
  "Ma már, hogy van fogalmam a  nyelv struktúrájáról, az a véleményem: a magyar nyelv az emberi logika
  csúcsterméke." (Magyar Nemzet 2003. XII. 2. 5. o.)
 
 
 
  - Teller Ede atomfizikus halála előtt pár évvel ezt mondta Pakson:
  "...Új jeles felfedezésem, miszerint egy nyelv van, s az a magyar."  (Mai Nap, Budapest, 1991. 9.)
 
 
 
  Gyimóthy Gábor : Nyelvlecke
  (Firenze 1984. X. 12. )
 
  Egyik olaszóra sodrán,
  Ím a kérdés felmerült:
  Hogy milyen nyelv ez a magyar,
  Európába hogy került?
 
  Elmeséltem, ahogy tudtam,
  Mire képes a magyar.
  Elmondtam, hogy sok, sok rag van,
  S hogy némelyik mit takar,
 
  És a szókincsben mi rejlik,
  A rengeteg árnyalat,
  Példaként vegyük csak itt:
  Ember, állat hogy halad?
 
  Elmondtam, hogy mikor járunk,
  Mikor mondom, hogy megyek.
  Részeg, hogy dülöngél nálunk,
  S milyen, ha csak lépdelek.
 
  Miért mondom, hogy botorkál
  Gyalogol, vagy kódorog,
  S a sétáló szerelmes pár,
  Miért éppen andalog?
 
  A vaddisznó, hogy ha rohan,
  Nem üget, de csörtet - és
  Bár alakra majdnem olyan
  Miért más a törtetés?
 
  Mondtam volna még azt is hát,
  Aki fut, miért nem lohol?
  Miért nem vág, ki mezőn átvág,
  De tán vágtat valahol.
 
  Aki tipeg, miért nem libeg,
  S ez épp úgy nem lebegés, --
  Minthogy nem csak sánta biceg,
  S hebegés nem rebegés!
 
  Mit tesz a ló, ha poroszkál,
  Vagy pedig, ha vágtázik?
  És a kuvasz, ha somfordál,
  Avagy akár bóklászik.
 
  Lábát szedi, a ki kitér,
  A riadt őz elszökell.
  Nem ront be az, aki betér . . .
  Más nyelven, hogy mondjam el?
 
  Jó lett volna szemléltetni,
  Botladozó, mint halad,
  Avagy milyen őgyelegni?
  Egy szó - egy kép - egy zamat!
 
  Aki 'slattyog', miért nem 'lófrál'?
  Száguldó hová szalad?
  Ki vánszorog, miért nem kószál?
  S aki kullog, hol marad?
 
  Bandukoló miért nem baktat?
  És ha motyog, mit kotyog,
  Aki koslat, avagy kaptat,
  Avagy császkál és totyog?
 
  Nem csak árnyék, aki suhan,
  S nem csak a jármű robog,
  Nem csak az áradat rohan,
  S nem csak a kocsi kocog.
 
  Aki cselleng, nem csatangol,
  Ki 'beslisszol' elinal,
  Nem 'battyog' az, ki bitangol,
  Ha mégis: a mese csal!
 
  Hogy a kutya lopakodik,
  Sompolyog, majd meglapul,
  S ha ráförmedsz, elkotródik.
  Hogy mondjam ezt olaszul?
 
  Másik, erre settenkedik,
  Sündörög, majd elterül.
  Ráripakodsz, elódalog,
  Hogy mondjam ezt németül?
 
  Egy csavargó itt kóborol,
  Lézeng, ődöng, csavarog,
  Lődörög, majd elvándorol,
  S többé már nem zavarog.
 
  Ám egy másik itt tekereg,
  -- Elárulja kósza nesz -
  Itt kóvályog, itt ténfereg. . .
  Franciául, hogy van ez?
 
  S hogy a tömeg miért özönlik,
  Mikor tódul, vagy vonul,
  Vagy hömpölyög, s még sem ömlik,
  Hogy mondjam ezt angolul?
 
  Aki surran, miért nem oson,
  Vagy miért nem lépeget?
  Mindezt csak magyarul tudom,
  S tán csak magyarul lehet. . .!

Egy tanítónő panaszkodik az igazgatónak:

Az elsős Mórickával alig lehet bírni! Mindent jobban tud. Azt mondja, hogy legalább olyan okos, mint a harmadikos nővére, és ő is harmadikba akar járni.
Nyugodjon meg – mondja az igazgató. – Ha tényleg olyan okos, akkor akár vizsgáztathatjuk is.
Ez meg is történik: másnap a kis Móricka a tanító nénivel együtt áll az igazgató irodájában.

Móricka – így az igazgató. – Két lehetőséged van. Az egyik, hogy jól felelsz a kérdéseimre, és mától járhatsz harmadikba. De ha rosszul válaszolsz, maradsz az első osztályban, és rendesen viselkedsz.
Móricka buzgón bólogat.

Mennyi hatszor hat?- kérdezi az igazgató.
Harminchat – így a kisfiú.
Mi Magyarország fővárosa?
Budapest.
És így tovább teszi fel az igazgató a kérdéseit, Móricka pedig mindegyikre jól felel.

Így szól az igazgató a tanítónőhöz:

Azt hiszem, Móricka tényleg elég okos ahhoz, hogy a harmadik osztályba menjen.
Én is tehetek fel néhány kérdést? – kérdezi a tanítónő.
Csak tessék.
Móricka, mi van nekem kettő, a tehénnek négy?
Lába – mondja a kisfiú némi gondolkodás után.
Mi van a te nadrágodban, ami az enyémben nincs?
Az igazgató csodálkozik a kérdésen, de Móricka már válaszol is:

Zseb.
Mi az, amit egy férfi állva, egy nő ülve, egy kutya három lábon tesz?
Az igazgatónak tátva marad a szája, de Móricka máris felel:

Kezet nyújt.
Mi az, ami rózsaszín és kemény, amikor beteszed, és ragacsos és puha, amikor kiveszed?
Az igazgató köhögő rohamot kap, a kisfiú megvárja, míg vége lesz, aztán válaszol:

Rágógumi.
Jól van, Móricka – így a tanítónő. – Még egy kérdés. Mondj egy olyan szót, ami B-vel kezdődik, S-sel végződik, és forrósággal és izgalommal jár.
Az igazgatónak könnyek gyűlnek a szemében, de Móricka diadalmasan kivágja:Bozóttűz-oltás!

Jól van, jól van! – nyögi az igazgató. – Felőlem akár negyedikbe is mehet, vagy rögtön gimnáziumba! Az utóbbi öt kérdésre én rosszul válaszoltam volna!

Bármit is csinált a férj az ágyban, felesége sose érte el az orgazmust.
Mivel a zsidó törvények szerint az asszonyoknak jár a szexuális öröm,
úgy döntöttek, hogy megbeszélik a rabbival.
A rabbi meghallgatta történetüket, simogatta szakállát, és a
következőt javasolta:

Bérelj fel egy fiatalembert. Amíg ti ketten szeretkeztek, a
fiatalember lengessen felettetek  egy törülközőt. Ez segít majd a
feleségednek, hogy fantáziáljon, és ez majd eljuttatja az orgazmusig.

Hazamentek és követték a rabbi tanácsát. Fel is béreltek egy
fiatalembert, hogy lengesse felettük a törülközőt, miközben
szeretkeznek.

Ez azonban nem segített, és a feleség továbbra is elégedetlen maradt.
Kételyükkel visszamentek a rabbihoz.

Rendben - mondta a  férjnek - cseréljetek. Most a fiatalember
szeretkezzen a feleségeddel és te lengesd felettük a törülközőt.
Megint megfogadták a rabbi tanácsát . Hazamentek, és ismét felbérelték
ugyanazt a csinos fiatalembert.
A fiatalember lefeküdt az ágyba az asszonnyal, a férj pedig lengette a
törülközőt. A fiatalember nagy odaadással végezte dolgát, és a feleség
hihetetlen, világrengető és fültépő orgazmust élt át.
A férj ekkor elmosolyodott, a fiatalemberre nézett, és diadalittasan
megszólalt:
Na látod, te hülye! ÍGY kell lengetni a törülközőt!!