|
2008.06.17.
|
Álljunk meg egy szóra...
(Bocsánat a sok ***-ért, de tanulságos történet!)
Helyzet:
Fiatal lány enyeleg fiatal fiúval. A háttérben figyeli őket a fiú egyik barátja. Mihelyst a lány egy pillanatra eltávozik, a két fiú között a következő párbeszéd alakul ki:
- B*szod, mi?
- Á!
- Át akarsz b*szni, mi?
- Ne b*sztass már! B*sznám, b*szod, de ráb*sztam: b*szik b*szni, b*szd meg! Ez beb*szott! Ezt kib*szottul elb*sztam! B*ssza meg!
Magyarról magyarra :
- Lefeküdtél vele, mi?
- Á!
- Becsapsz, mi?
- Ne kínozz! Szívesen magamévá tenném, elhiheted, de kudarcot vallottam: nem hajlandó szeretkezni, az ördög vinné el! Ez aztán a váratlan fordulat!
Ugyancsak alaposan melléfogtam! A fene egye meg!
Nem vitás, a kis példa rendkívül élesen világít rá hétköznapi nyelvünk sorvadására, elszegényesedésére. Ugyanakkor nem tudok szabadulni egyfajta torz büszkeségtől sem: Lám, még nyomorában is milyen kifejező, milyen hajlékony a nyelvünk! Nem ismerek egyetlen nyelvet sem, amely ehhez hasonló bravúrra lenne képes: ugyanannak az alapszónak pusztán tizenháromféle ismétlésével (többé-kevésbé) értelmes mondat alakítható ki!Külön fel szeretném hívni a figyelmet a ''b*szik b*szni'' fordulat rendkívüli finomságára. Ha például felcseréljük a szórendet, menten micsoda merőben más értelmet nyer a kifejezés! (''B*szik b*szni'' = ''Nem hajlandó szeretkezni'', de ''B*szni b*szik'' = ''Nemi életet él ugyan... '' és úgy folytatódhatna például: ''... csak épp nem énvelem...'' Micsoda különbség!)
|
Jelmezben...
Esélyegyenlőség...
Figyelemfelkeltés...
Nézzük együtt...!
Útfestők...
Jóban-borban...
Helyijárat...
Nem a legkényelmesebb megoldás...
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Archívum
