2007. március 11.
Első a buli...!
- Magát miért csukták le? - kérdezi a rabot a börtön pszichológus.
- A hitem miatt.
- Mit jelent ez?
- Azt hittem, hogy az ékszerüzletbe török be, de véletlenül a körzeti rendőr szomszédos irodájába jutottam.
Az elfoglalt professzor szobájába benyit a háztartási alkalmazott:
-Uram, behoztam a játszótérről Pistikét!
-Rendben, tegye a P betűhöz.
- Édes, miből lehet felismerni azt, hogy valaki hülye?
- A kérdéseiből, drágám!
Mi, Hősök...
Ma olvastam, hogy akik a 80-as évek előtt születtek, azok valódi
Hősök, olyasféle igazi hollywoodi mindent túlélő fenegyerekek. De
tényleg!
Gondolj csak bele, 1980 előtt születtünk, kész csoda hogy életben
maradtunk. Nekünk még nem volt gyerekülésünk az autóban, sot még
biztonsági öv se nagyon, viszont bizton tudhattuk, hogy a gyerekágyak
festékében akadt bőven ólom. A gyógyszeres és vegyszeres üvegek
könnyedén nyithatóak voltak, nem volt semmi furfangos védelemmel
ellátva, de még a fiókok és ajtók sem voltak felszerelve biztonsági
nyitóval, és mikor bicajozni mentünk, nemhogy könyökvédőnk és sisakunk
nem volt, de még rendes biciklink sem. Azért az nem volt semmi.
Mi még csapból ittuk a vizet, és azt se tudtuk, mit jelent pontosan az
ásványvíz. Én speciel sokáig kevertem a szódavízzel. Azt hittem az
ugyanaz. Szúr-szúr. Semmi különbség a kettő között, miért pazaroljak
hát rá külön szót.
Mi nem nagyon unatkoztunk, ha tehettük kimentünk játszani. Igen, ki.
Egész nap kint voltunk, a szüleink pedig csak sejthették hogy élünk és
megvagyunk, hiszen még otthoni telefon se nagyon volt, nemhogy mobil.
Pláne nekünk! Nyáron a derékig érő fűben és közeli kiserdőkben
játszottunk, mégsem lettünk kiütésesek és nem tört ránk allergiás
roham. Nem tudtuk mi az a pollen, és a parlagfűről azt hittük, hogy a
sárkányfű egyenesági rokona.
Ha elestünk, megsérültünk, eltört valamelyik végtagunk, vagy csak
szimplán betört a fejünk, senkit nem pereltek be ezért. Egyszerűen mi
voltunk a hibásak. Sot! Ha az erősebb elgyepálta unalmában a kisebbet
és gyengébbet, az is rendben volt. Ez így működött, és a szüleink nem
nagyon szóltak bele ebbe sem. ( - Kisfiam, bemegyek az iskolába, az
nem lehet, hogy téged mindenki Rambonak csúfol / - Hagyd csak mama, ez
az én háborúm! )
Étkezési szokásaink Sóher Norbi mércéjével mérve nap mint nap
tartalmazták a halálos dózis többszörösét, de még egy mcdonaldson
edzodött átlagos amerikai kisgyerek is helyből nyomna egy hátraszaltót
attól, amit mi leküldtünk kaja címszóval. Gondoljunk a zsíroskenyérre,
a kolbászra, a disznósajtra ( ki tudja mit tettek bele ), az iskolai
menzára ( ki tudja mit NEM tettek bele ) és mégis itt vagyunk. A
kakaóban nem volt A, B, C, D, és E vitamin, viszont ? bedeko? ? nak
hívták és már ez is elég volt boldogságunkhoz. Szobi szörpöt ittunk,
ami hírből sem ismerte az édesítőszert, viszont tömény cukorból
készült. A limonádét még kevertük és mosatlanul ettük a fáról a
gyakran még éretlen gyümölcsöt, a WC pereme alatt pedig a baktériumok
ezreinek a kolóniái telepedtek meg a még háborítatlan nyugalomban, a
preDomestosos korban.
Volt néhány barát, aki már ismert olyat, akinek videója volt, vagy
esetleg spectruma ( az valami számítógép volt ) , de szó sem volt
Playstationról, Nintendoról, X-Boxról, Videójátékról, 64
tévécsatornáról, műholdról és kábeltévéről, filmekről, DVD-ről,
Surrond Soundról, UPC- ről, internetről, Fitness-Club kártyáról vagy
mobiltelefonról. Kicsit le is maradtunk, bevallom már háromszor vettem
ki kedvenc filmem DVD-n a tékából, de még nem nagyon sikerült
lejátszanom.
Mindig lengyelül indul el, én meg egy negyedóráig nézem, aztán inkább
visszaviszem.
Viszont voltak barátaink! Olyanok, akikkel találkoztunk kint az utcán,
a focipályán vagy a pingpongasztaloknál, vagy ha mégse, akkor
egyszerűen becsengettünk hozzájuk és beengdtek. Nem kellett
megkérdezni a szüloket. Sem a miénket, sem az övéket! Nem vittek és
nem hoztak a szülők? Mégis itt vagyunk.
Nyakunkban lógott a lakáskulcs, mikor játszani mentünk, és nem ritkán
fadarabokkal, botokkal harcoltunk, labdával dobáltuk egymást, mégis
itt vagyunk. Nem ütöttük ki egymás szemét, a többi seb pedig
begyógyult.
Focizni is csak az állhatott be, aki tudott. Akkor még volt egy
iratlan szabály, amit ma nehezen értünk már meg mi is: azt csináld,
amihet értesz. Aki pedig nem értett a focihoz, pláne nem tudta
rendesen kirúgni az ellenfél bokáját, az csak csalódottan nézhette a
játékot a rácson túlról, vagy odébb állhatott, és más játékot, más
játszótársakat kereshetett magának.
A szerelmet nem brazil sorozatokból tanultuk, csak egyszeruen
megéltük. Boldogan szaladtunk végig az utcán az első csók után, úgy,
mintha már sosem akarnánk megállni. Nekünk a szexhez nem kellett
pornófilm és szexújság, de még szálloda sem. Akkor és ott csináltuk,
ahol lehetőség volt rá, és ha valamit rosszul csináltunk, válalltuk a
következményeket, és újra próbálkoztunk. Ha egy tanár nyakon vágott,
nem szúrtuk le egy késsel és nem pereltük be, és nem sírtunk otthon a
szüloknek. Sőt! Ha lehet el se mondtuk. Ismertük a törvényt és ha
vétkeztünk, szüleink nem álltak mellénk. Megtanítottak úgy élni, hogy
tudjuk, mit jelent a kötelesség, a bűntudat, a jóérzés, a felelősség.
Ismertük ezeknek a szavaknak a mélységét.
Ezek voltunk mi.
Hősök?
Talán.
Hősei egy letűnt kornak, amelyen a mostani fiatalok értetlenül mosolyognak.
Híd, ami összeköt...
Állati avatás...
- Egybetűs rokon, mi az?
- Nagy-i.
- Miért nincs az ágyban "ü" betű?
- Mert az ágyneműtartó.
- Honnan tudni, hogy meghalt a vakond?
- Felülről szagolja az ibolyát.
- Hogy hívják a szénsavas uborkát?
- Traubi.
- Hogy hívják Pinokkio csaját???
- Fabula...
- Miért nem jó József Attilával barkochbázni?
- Mert mindig csak a mamára gondol...
Legalább lesz mibe pakolni...
Itt a rendőrség...
- Pergel úr, előre szólok, hogy özvegy asszony vagyok. Igaz, hogy gazdag, de már három férjemet temettem el. Ön mégis megkéri a kezemet?
- Tudja asszonyom, abban bízom, hogy egyszer majd csak megfordul a szerencse.
Kovácsot megkérdezik a cellatársai:
- Miért ítéltek el, Kovács?
- Kutatásért.
- Miért? Mit és hol kutattál?
- A munkásszállón a szekrényeket.
- Miért ér fülig a szád kisfiam? - kérdezi a nagypapa.
- Neked örülök, Béla bácsi. A mama éppen tegnap mondta, hogy már csak te hiányoztál nekünk!
Helyezd magad kényelembe...
Hopsz...
Bemutató...
Az Internet hatásai az emberekre...
Színek...
Fotósok akcióban... (6.)
Kutya és gazdája - összeillő mezben...
Visszapillantó tükör a mögöttük haladóknak...
A család elmegy a Balatonra nyaralni. Velük a 6 éves kicsi is. Ahogy
ott rohangál észreveszi, hogy vannak nők ott nagyobb mellel, mint az
anyjáé.
Megkérdi az anyját.
Tudod ez úgy van, hogy minél nagyobb a mellük, annál hülyébbek.
Tovább rohangál a gyerek, azt észreveszi, hogy több férfinak nagyobb
farka van, mint az apjának. Megint kérdőre vonja az anyját.
- Tudod, minél nagyobb nekik az, annál hülyébbek. A gyerek elégedetten
távozik, majd 20 perc múlva jön az anyjához:
- A papi a strand leghülyébb nőjével beszélget és úgy látom, minél
többet beszélget annál hülyébb lesz...
Kocsmában:
- Hé haver, mit keresel ilyen izgatottan a zsebedben?
- Csak azt szeretném tudni, szomjas vagyok-e még.
- Miért néz a szőke nő pornófilmet?
- Mert várja a végén az esküvőt.
Stoppos lány...
Szurkoljunk együtt...
Hazafelé...
- Hogy hívják a japán titkárnőt?
- Icuka Magacuki!
Az agresszív kismalac felszáll a buszra.
Kérdezi a buszsofőr:
-Meddig kérsz jegyet?
-Amíg orrba nem váglak!
Józsi bácsi beszedett egy doboz Viagrát, amibe belehalt. A szomszédok felhívják telefonon az özvegyet:
- Mikor lesz a temetés?
- Mihelyt le tudjuk csukni a koporsót.
Jógázzunk az úton...
Na, csapjunk a lecsóba...!
Nem tetszik valami...?
Lengén...
Szólt valaki...?
TOVÁBB AZ ELŐZŐ NAPRA
AJÁNLOM AZ OLDALT
Archívum
