> Monty Phyton :-)
>
>
>
> Michelangelo: - Jó estét Szentatyám!
> Pápa: - Jó estét! Jó estét Michelangelo. Szeretnek beszelni önnel Az
utolsó
> vacsora cimű festményéről.
> M: - Igen?
> P: - Nem tetszik!
> M: - Ajjaj! Pedig órákig festettem.
> P: - Egyáltalán nem tetszik.
> M: - A gyümölcskocsonya miatt? Gondoltam, az egy kis szint visz bele...
Ja,
> tudom! Biztos a kenguru zavarja.
> P: - Miféle kenguru?
> M: - Átfestem, semmi gond.
> P: - Nem is láttam a képen kengurut!
> M: - Ott áll a háttérben, de átfestem. Majd csinálok
> belőle...hmmm...tanítványt.
> P: - A-ha!
> M: - Úgy jó lesz?
> P: - Itt a probléma!
> M: - Hol?
> P: - A tanítványok! Huszonnyolcan vannak!
> M: - Hát akkor majd huszonkilencen lesznek. Átfestem a kengurut
> tanítvánnyá.
> P: - Ne! Nem a kenguru a lényeg, hanem hogy huszonnyolc tanítványt festett
> a
> képre!
> M: - Kevés?
> P: - Dehogy! Túl sok!
> M: - Bizonyos értelemben igen, de egy jó nagy hepaj illúzióját szerettem
> volna kelteni. Tudja, egy olyan igazi utolsó vacsorát akartam ábrázolni,
> nem
> valami szokványos kajálást.
> P: - De az utolsó vacsoránál csak tizenkét tanítvány volt jelen.
> M: - De hátha beugrottak a többiek is.
> P: - Összesen csak tizenkét tanítvány volt.
> M: - Talán meghívtak a barátaikat.
> P: - Az utolsó vacsoránál csak a mi Urunk és tizenkét tanítvány volt
jelen.
> Ez feketén-fehéren benne áll a Bibliában.
> M: - Haverok?
> P: - Nem voltak!
> M: - Pincérek?
> P: - Azok sem!
> M: - Táncos komikusok?
> P: - Sem!
> M: - De nekem úgy tetszik az a sok ember! Olyan jól betöltik a vásznat!
> P: - Csak tizenkét tanítvány és a mi Urunk volt jelen, az utolsó
vacsora...
> M: - Megvan! Legyen a kép címe: "Az utolsó előttii vacsora".
> P: - Micsoda?!
> M: - Hát, ha volt utolsó vacsora, akkor kellett lenni utolsó előttiinek
is,
> nem igaz?
> P: - Hat persze, de...
> M: - Helyes! Akkor ez lesz az utolsó előttii vacsora. Arról semmit nem
mond
> a Biblia, hogy azon hányan voltak!
> P: - Persze hogy nem mond, de hat a...
> M: - Nahát akkor!
> P: - Nézze! Az utolsó vacsora jelenős esemény volt Urunk életében. Az
> utolsó
> előttii nem. Még annak ellenére sem, hogy ott volt egy buvesz meg egy
> rezesbanda. Szóval, én egy utolsó vacsorát rendeltem magától, és azt is
> akarok kapni.
> M: - Igen, deee...
> P: - Tizenkét tanítvánnyal és egy Krisztussal!
> M: - Eggyel?!
> P: - Igen, eggyel! Elmondaná, mi vezette magát arra, hogy három Krisztust
> fessen a képre?
> M: - Olyan jól hat.
> P: - Nem hat jól!
> M: - De igen! A középső kövér kiegyensúlyozza a két soványat.
> P: - Csak egy messiás...
> M: - Tudom én azt! De művészi szabadságról még nem hallott?
> P: - Egy megváltó volt!
> M: - Megmondom én, mi kell magának! Egy rohadt fényképész! Nem pedig egy
> fantáziadús festő!
> P: - Megmondom én, hogy mi kell nekem: egy utolsó vacsora, egy
Krisztussal,
> tizenkét tanítvánnyal, kenguru nélkül, csütörtök délre, vagy nem kap
> fizetést!
> M: - Rohadt fasiszta!