MIXER : Sanyi bácsi, egykori Malév-es... |
Sanyi bácsi, egykori Malév-es...
IGA 2005.11.02. 14:32
Sanyi bácsi egykori Malév-es fedélzeti mérnök sztorijai
1.
Az utasok mindig is kíváncsiak voltak a pilótafülkére, még ha nem is sokat értettek belőle. Egyszer egy nem túl eszes hölgy kívánta megtekinteni a Tu-154 kezelőszerveit. Félrehúzta a fülke ajtaját takaró függönyt, és megkérdezte, bejöhet-e egy pillanatra. - Hölgyem, annak semmi értelme - felelte neki Sanyi bácsi. - Ó, elnézést, nem tudtam, hogy nem lehet - felelte a hölgy, és távozni akart. - Dehogynem lehet, de csak egy pillanatra bejönni, annak semmi értelme. Belépni és ki menni? Maradjon, nézzen körül. A nőnek leesett az ejtőernyős papírtantusz, belépett, majd nézegetni kezdte a navigát or munkahelyét, a műszerfalon a számtalan mutatót, műszert. - És ez... ezt hogy figyelik mind? - kérdezte értetlenül. - Á, nem figyeljük. Igazából ezek nem is műszerek, csak egy tapéta az üveg mögött... látja, nem is mozdulnak a mutatók... - Ó... értem... érthető, hiszen ennyi műszerre nem is lehet figyelni. A nő ezek után az ablakon nézegetett kifelé. Odakint, mélyen alattuk zárt felhőtakaró , s úgy nézett ki, mintha állnának. Sanyi bácsi meg is kérdezte: - Ugye, azt akarja kérdezni, hogy mióta állunk? - Ööö... igen... pont erre gondoltam. - Hát olyan... - ránézett az órájára - nyolc, nyolc és fél perce. - Micsoda? - csattant fel a kapitány. - Nyolc perce vesztegelünk itt? Hát ezért állít ottak meg? - Előrehajolt, jobbra-balra nézett, mintha keresne valamit odakint - Nyolc perc, és ezek sehol, hát mondhatom! - Kik nincsenek sehol? - Megállított minket a légi irányítás, mert keresztben áthalad egy másik gép, de az m eg késik. A droid arca felderült. - Egy másik gép? Hát ezt le kell fényképezni! Azzal kirohant a pilótafülkéből, és ujjongva mesélte a többi utasnak, hogy hamarosan egy másik gép fogja keresztezni az útjukat. Abban a pillanatban a jobb oldali ülésekr ől felpattantak az emberek, és tódultak a kameráikkal a bal oldali ablakokhoz. Jó nag y tülekedés lett. A kapitány erre elkezdte a gépet balra dönteni, és beleszólt a mikr ofonba: - Emberek, mit művelnek! Felborulunk!! Erre a droidok egymást taposva igyekeztek vissza a helyükre.
2.
Szokás szerint civil látogatót fogadtak a pilótafülkében, egy nyolc év körüli kissrác ot. Nézte tágra nyílt szemekkel a sok műszert, kart fogantyút, majd megszólalt: - Én... én azt hittem, robotpilóta vezeti a gépet... Mire a kapitány szögletes mozdulattal megfordult, ránézett, és így szólt: - Mi is ro-bo-tok va-gyunk! Azzal visszafordult, és mint egy robot, nyúlt a kapcsolókhoz, és hasonló hangon szólt a másodpilótához. Az is vette a lapot. - Ma-gas-ság hu-szon-öt-e-zer... - E-resz-kedj... - Húsz-e-zer... A kissrác nézte őket egy darabig, majd visszaszaladt a szüleihez, és elújságolta, mit látott. - ... És képzeljétek el, egészen úgy néznek ki, mint az igazi emberek!
3.
A helyszín ezúttal is egy Tu-154-es pilótafülkéje, a szereplők pedig Sanyi bácsi kol légái és egy hülye utas, aki előrejött műszernézőbe. - Egyet áruljon el nekem, pilóta úr. Azt még értem, hogy nappal hogy repülnek, hát ug ye, látják a földet, hogy merre járnak. De ilyenkor, éjszaka hogyan? Hiszen nem látni semmit! A kapitány kimutatott az ablakon. - Éjszaka még egyszerűbb. Látja, ott van két villogó fény a szárnyvégeken, egyszerűen azok között kell tartani a gépet. Az utas leesett állal nézett. - Ahaaa... hát ez... tényleg egyszerű.
|