Mit tegyen a nő, ha a férfinek nincs kedve?

Emlékszünk még, amikor az Amerikai szépség című filmben "egyedül" fekszik a férj a hitvesi ágyban, s miközben a lánya kis barátnőjéről fantáziál, magához nyúl. Felháborodott feleségének pedig ama kérdésére, hogy önkielégítést végez-e, nyílt "Igen" a válasz, amin nem mindenki tud nevetni.

Manapság ugyanis egyre gyakrabban az a "felállás", hogy sokszor a nő szeretné, a férfi pedig nem. A férj inkább a tévé előtt alszik el, mint a feleségével, s ez egyre több kapcsolatban probléma. Főleg azokban a kapcsolatokban, ahol mindketten dolgoznak.

De vajon miért így történik mindez? Tulajdonképpen a nőnek kéne este fáradtabbnak lennie, hiszen dolgozott, utána pedig a gyerekekkel és a háztartással foglalkozott. Akkor hogyan lehet mégis, hogy az állítólagos gyengébb nem képviselői esténként mégis nagyobb szexuális étvággyal rendelkeznek, mint a párjuk?

A nő izgató fehérneműkben, csábító illatot árasztva kelleti magát. A szája, a szeme, csillogó haja hívogatja a férfit, miközben az bambán ül, és nézi, ahogy egy idegen férfi egy hasonlóan szép nővel szenvedélyesen szeretkezik - a tévé képernyőjén.

Kívülről nézve ez akár egy komédia témája is lehetne, belülről azonban inkább egy tragédia kezdete. Félrelépések ugyan ritkán következnek a férfi érdektelenségéből, annál gyakrabban vezetnek viszont a nő önbizalomvesztéséhez Mert egyfelől a mai nők sokkal öntudatosabbak az élet minden területén, másik oldalról viszont könnyebb őket elbizonytalanítani, mint bármikor korábban. Olyan kérdésekkel gyötrik magukat, amelyeket persze hangosan soha nem mondanának ki: Nem talál már elég vonzónak? Zavarja a narancsbőröm? Unalmasnak talál? Vagy egyszerűen csak nem vagyok jó az ágyban?

S a nők nincsenek könnyű helyzetben. Plasztikai sebészek által gyártott, kifogástalan szépségek áradnak a médiumokból, és ez csak még nagyobb teher a nők énképén. Csoda, ha szükségük van a partnerük megerősítésére, méghozzá sürgősen, és elsősorban a szexuális életben!

Éppen elég sokáig becsülték alá a nők férfiasnak számító tulajdonságait, a technikai érzéktől a logikus gondolkodásig, az elemző képességtől az érvényesülésig. Ez elég ok arra, hogy a férfiak nőies tulajdonságait ne becsüljük le: az érzékenységet, a finomérzéket és a sebezhetőséget. Hiszen nem csoda, hogy a férfi elveszti szexuális étvágyát egy olyan nőre, aki önálló, sikeresebb és talán többet is keres nála. A férfiak generációkon keresztül azt szívták magukba, hogy ők az erősek, a védelmezők, és ők táplálják, látják el a családot.

Azonban néha azoknak a férfiaknak is elfogy a kedve, akiknek semmi baja nincs az önálló, sikeres nőkkel. Talán érzik, hogy a nő ilyenkor csak elvesz tőlük valamit - mint ahogy sok szeretőt csak a vágy kielégítésére használtak.

A férfiak fáradtsága ellen csak egy gyógyír van: ha a nők abban mutatják ki az erejüket, hogy nem mutatják ki ezt az erőt. Ez úgy hangzik, mintha ezzel a nők saját maguk ellen követnének el merényletet, de éppen ellenkezőleg: ez csak egy régi technika új kiadásban.

Régen ezt női praktikának hívták. Művészete abban áll, hogy a nő egy olyan színjátékban szerepel, amelyben a férfi játssza a hőst. Sajnos, ezt nem elegendő félszívvel játszani, mert akkor semmi más nem lehet a vége, mint a színlelt orgazmus. A nőnek élveznie kell ezt a játékot; át kell hogy adja magát az ő személyes hősének, mint ahogy egy jó jazz-zenész is átadja magát a megadott ritmusnak.

"Annyi mindent megteszek azért, hogy tetszem neki." - panaszolja sok nő. Ezt azonban egy férfi sem fogadja el szerelmi bizonyítékul. Hiszen minden hivatásos testépítő is tetszeni akar. Neki az is elég, ha a nő megkérdezi, nem fáj-e a háta? Minden férfinak fáj a háta, és minden férfi szereti, ha a nő megmasszírozza. És mialatt a gyöngéd kezek a háton dolgoznak, lassan az elülső oldal is aktivizálódik.

Nem, nem kell nekünk szolgálatkész háremhölgyekké változnunk a nap 24 órájára. Ha azonban föl szeretnénk ébreszteni fáradt férjünket, akkor jobb, ha előveszünk néhány postfeminista fortélyt. Csak azt lássuk be, hogy a szerelmi játéknak mások a szabályai, mint a többi játéknak. Akkor végződik jól, ha senki nem veszít, és mindenki örül, hogy a másik győztesnek tűnik. Ez mondjuk már teljesen alkalmatlan egy komédiára. Üzemanyagként azonban tökéletesen működik.