Óda...
2005.12.06. 19:53
Óda a trabanthoz
A Trabanthoz
Életekkel jászó Német tünemény Szagtalannak látszó Bűzös építmény! Mit éget magának A boldogtalan S mint kocsik királyának Füstöl untalan! Rendszámoddal mit kecsegtetsz? Miért robogsz felém? Sok füstödet mért ereszted Még most is belém? Csak pöfögj magadnak! Kétütemű valál Hittem szép hangodnak Mégis robbanál!
Az életet illatoddal Lehetetlenné tevéd. Orrom gázaiddal Teleeresztéd. Rám pöfögéssel Szórtad a tavaszt S nagy durranással Is tetézted azt. Utasaim minden féknél Mint a fürge méh Repkedtek egy sebváltóval Az ablak felé. Egy hijján esmértem Égéstermékednek még Kis CO-t kértem És megadá az Ég.
Jaj, de a kerekek Kidurrantanak, Gyertyák, féltengelyek Felszállottanak. Tavaszom, vígságom Erős gondra vált Mert a biztosítási összeg Méltatlanra szállt. Oh, a kormánym3vet hagytad Volna csak nekem, A biztosításhoz nem járulna Gyászos kérvényem. Megoldva a gondot Elfelejteném, S a szétesett roncsot Össze nem szedném.
Hagyj el, oh jó Trabant Hagyj el engemet, Ez a tömény szag Ígyis eltemet. Érzem az úton Reflexem elhágy Fáradt lelkem Ladába Testem ugyanoda vágy Nékem az utca bűztelen A szerviz kiürült, A zsúfolt busz kietlen, A garázs összedőlt Megmérgezett emberek! Nagy Kedilekek! Trabant! Wartburg! Dacia! Isten véletek!
|