|
A vén tudós
vers 2005.09.26. 17:11
 Vers mindenkinek
A vén tudós
Öreg ember nem vén ember,
lába között szottyadt henger.
Olyan puha, mint a szar,
no és éppen ez a baj.
A vén tudós mit tehet hát?
Hogy állítsa fel a faszát?
felesége még fiatal,
nem elég neki, ha csak nyal.
viagrával próbálkozik,
úgy reméli, használ, s baszik
estére majd az asszonnyal
erős, kemény nagy farokkal.
De hiába reménykedett,
fasza meg nem keményedett.
könnyeit nyeli az öreg,
az asszonyt mégsem baszhatja meg.
Félrevonul elmélkedni,
vajon mit lehetne tenni.
Hirteen feugrik bátran:
"Heuréka! megtaláltam!"
Műhelyébe félrevonul,
s dolgozik fáradhatatlanul.
Még egy hét sem telik belé,
örvendve lép neje elé.
"Drága szívem, én csillagom,
pinádat ma széjjelbaszom!
Vetkőzz gyorsan, ágyba bújunk!
Mint őrültek vadul kúrjunk!"
Azzal letolja gatyáját,
előveszi buzogányát.
Szép is, jó is, jó kemény is,
és megvan vagy harminccentis!
Nagyot sóhajt az asszonyka,
tetszik férje nagy dorongja.
Pinusa már nedvtől tocsog,
sose volt még ilyen boldog.
Miután véget ért a baszás,
a nő arcán csodálkozás.
"Hogy- hogy farkad most is kemény?
lehetetlen, nem értem én!"
"Erőltetsd meg pici agyad!"
-így szól a férj.- Mert műanyag!
"Ebben nem csalódhatsz soha!"
"Olyan kemény, mint a kova"
"Egy dolog, mi sajnálható,
hiába e kemény dákó.
Jóllehet ez nem lankad le,
nem tudok élvezni vele!"
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Archívum
