Áron nagy pénzzavarba kerül, feltétlenül szüksége van két pengőre. Jobb nem jut
eszébe, elmegy Kohnhoz, hogy kölcsönkérjen. Kohn figyelmesen végighallgatja Áron
mondandóját, majd így szól: Figyelj, Áron, adok neked két pengőt. Zálogba itt hagyod
a fejszédet, és tavasszal visszaadsz négy pengőt. Jó lesz így? Áron is töpreng
kicsit, majd rááll az üzletre. Fogja a két pengőt, odaadja Kohnnak a fejszéjét, és
indul haza. Kohn ekkor utána szól: Figyelj csak, Áron, gondolkodtam. Zegernye telünk
lesz, a tavasz is keservesnek ígérkezik, rossz lesz a termés. Nem fogsz tudni
visszaadni egyben négy pengőt. Adj vissza most kettőt, és tavasszal csak kettőt kell
adjál, jobban jársz. Áron meghányja-veti a dolgot, és úgy ítéli meg, Kohnnak igaza
van. Visszaadja neki a kapott két pengőt és indul. Hazafelé kicsit még töpreng
magában: Hm? Pénzem nincs. Lett két pengő adósságom. A fejszém is oda. És mégis
minden stimmel...