Egy kisvárosban zajló perben az ügyész behívta első tanúját, egy idős nagymamát. Odalépett a tanúhoz és megkérdezte tőle:

- Takács néni, ismer engem?
Mire a hölgy:

- Persze, hogy ismerlek. Gyerekkorod óta ismerlek, és mondhatom, kiábrándultam belőled. Hazudsz, csalod a feleségedet, befolyásolod az embereket, rágalmazod őket a hátuk mögött. Nagy embernek hiszed magad, miközben annyi eszed sincs, mint egy utcaseprőnek. Igen, persze, hogy ismerlek.

Az ügyésznek tátva maradt a szája, azt sem tudta, köpjön vagy nyeljen. Némi gondolkodás után a terem másik végébe mutatott és megkérdezte:
- Takács néni, ismeri a védőügyvédet?
- Hát persze. A védőügyvédet is gyerekkora óta ismerem. Gyenge jellem, italos természetű, senkivel sem tud normális kapcsolatot teremteni és mint ügyvéd, egyike a legrosszabbaknak az országban. Hogy el ne felejtsem, ő is csalja a feleségét méghozzá három nővel, az egyik a maga felesége, ügyész úr... Igen, ismerem.

A védőügyvéd sokkot kapott. Erre a bíró magához kérte az ügyészt és az
ügyvédet, és nagyon halkan így szólt hozzájuk:
- Ha bármelyikük megkérdezi a hölgytől, hogy ismer-e engem, esküszöm, hogy
börtönben fog megrohadni....

***

Hogyan születik a kis sündisznó?
- Óvatosan...

***

Székely legény román lányt vesz feleségül, s ha már így esett, a nászéjszaka előtt tanácsokat kap az apjától:

- Fiam, amikor a menyasszonnyal az ajtó elé érsz, kapd ölbe, hogy lássa, a székely az erős. Bemész
a szobába, becsmérlően dobd az ágyra, hogy lássa, a székely az büszke. Levetkőzöl, hogy lássa, a
székely az szép is! Aztán a többit magad is tudod.

Másnap a papa kérdi:
- Na, mit csináltál az este?
- Ölbe kaptam az ajtó előtt, hogy lássa, a székely az erős. Becsmérlően ledobtam az ágyra, hogy lássa, a székely büszke, levetkőztem, hogy lássa, a székely az szép is.
- És aztán?
- Aztán ott helyben kielégítettem magam.
- Micsodaaa!? Megbolondultál? Miért?
- Hogy lássa meg: a székely az független és autonóm!