Nagyváthy Sanyi bácsi, egykori Malév-es fedélzeti mérnök egy élő
 legenda. A pár éve nyugdíjba vonult repülőember ma a Ferihegyi
 biztonsági szolgálat tagja. Nem tud és nem is akar a repüléstől és
 repülőtértől elszakadni, saját bevallása szerint az orvos is ezt
írta fel neki.

 Íme néhány sztorija a sok közül:
 1.
 Az utasok mindig is kíváncsiak voltak a pilótafülkére, még ha nem is
 sokat értettek belole. Egyszer egy nem túl eszes hölgy kívánta
 megtekinteni a Tu-154 kezeloszerveit. Félrehúzta a fülke ajtaját takaró függönyt,

megkérdezte, bejöhet-e egy pillanatra.
 - Hölgyem, annak semmi értelme - felelte neki Sanyi bácsi.
 - Ó, elnézést, nem tudtam, hogy nem lehet - felelte a hölgy, és
 távozni akart.
 - Dehogynem lehet, de csak egy pillanatra bejönni, annak semmi
 értelme.
 Belépni és kimenni? Maradjon, nézzen körül.
 A nőnek leesett az ejtőernyos papírtantusz, belépett, majd nézegetni
 kezdte a navigátor munkahelyét és a muszerfalon a számtalan mutatót,
 műszert.
 - És ez, ezt hogy figyelik mind? - kérdezte értetlenül.
 - Ááá, nem figyeljük. Igazából ezek nem is muszerek, csak egy tapéta
 az üveg mögött. Látja, nem is mozdulnak a mutatók.
 - Óóó, értem. Érthető, hiszen ennyi műszerre nem is lehet figyelni.
 A nő ezek után az ablakon nézegetett kifelé. Odakint, mélyen
 alattunk, zárt felhotakaró, s úgy nézett ki, mintha állnának. Sanyi
 bácsi meg is kérdezte:
 - Ugye, azt akarja kérdezni, hogy mióta állunk?
 - Ooo, igen, pont erre gondoltam.
 - Hát olyan - ránézett az órájára - nyolc, nyolc és fél perce.
 - Micsoda? - csattant fel a kapitány - Nyolc perce vesztegelünk itt?
 Hát ezért állítottak meg? - elorehajolt, jobbra-balra nézett, mintha
 keresne valamit odakint - Nyolc perc, és ezek sehol, hát mondhatom!
 - Kik nincsenek sehol?
 - Megállított minket a légi irányítás, mert keresztben áthalad egy
 másik gép, de az meg késik.
 A nő arca felderült:
 - Egy másik gép? Hát ezt le kell fényképezni!
 Azzal kirohant a pilótafülkébol, és ujjongva mesélte a többi
utasnak,hogy hamarosan egy másik gép fogja keresztezni az útjukat. Abban a
 pillanatban a jobb oldali ülésekrol felpattantak az emberek, és
 tódultak a kameráikkal a bal oldali ablakokhoz. Jó nagy tülekedés
 lett. A kapitány erre elkezdte a gépet balra dönteni, és beleszólt a
 mikrofonba:
 - Emberek, mit művelnek? Felborulunk!
 Erre az utasok egymást taposva igyekeztek vissza a helyükre.

 2.
 Szokás szerint civil látogatót fogadtak a pilótafülkében, egy nyolc
 év körüli kissrácot. Nézte tágra nyílt szemekkel a sok műszert,
kart,fogantyút, majd megszólalt:
 - Én azt hittem, robotpilóta vezeti a gépet.
 Mire a kapitány szögletes mozdulattal megfordult, ránézett, és így
 szólt:
 - Mi is ro-bo-tok va-gyunk!
 Azzal visszafordult, és mint egy robot, nyúlt a kapcsolókhoz, és
 hasonló hangon szólt a másodpilótához. Az is vette a lapot.
 - Ma-gas-ság hu-szon-öt-e-zer.
 - E-resz-kedj.
 - Húsz-e-zer.
 A kissrác nézte oket egy darabig, majd visszaszaladt a szüleihez, és
 elújságolta, mit látott:
 - És képzeljétek el, egészen úgy néznek ki, mint az igazi emberek!

 3.
 A helyszín ezúttal is egy Tu-154-es pilótafülkéje, a szereplők pedig
 Sanyi bácsi kollégái és egy hülye utas, aki előrejött műszernézőbe.
 - Egyet áruljon el nekem, pilóta úr. Azt még értem, hogy nappal
 hogyan repülnek, mert ugye látják a földet, hogy merre járnak. De
 ilyenkor, éjszaka hogyan? Hiszen nem látni semmit!
 A kapitány kimutatott az ablakon.
 - Éjszaka még egyszerűbb. Látja, ott van két villogó fény a
 szárnyvégeken, egyszeruen azok között kell tartani a gépet.
 Az utas leesett állal nézett.
 - Aha, hát ez tényleg egyszerű.

 4.
 Szintén látogató utas:
 - Lehet, hogy blőd a kérdés, de Önök repülés közben a Föld forgását
 tudják hasznosítani ugye?
 Sanyi bácsi válasza:
 - Ó, hogyne! Most például felemelkedünk, majd megvárjuk míg Bécs
 alánk forog, utána pedig leszállunk.
 Utas a feleségéhez:
 - Látod kisszívem nem is volt olyan hülye kérdés!?