Azok a csod�latos...

  2005.12.06. 20:01

Mai gondolataim, hogy akik a 80-as �vek el�tt sz�lettek, azok val�di H�s�k, olyasf�le igazi hollywoodi mindent t�l�lt fenegyerekek. De t�nyleg! Gondolj csak bele, 1980 el�tt sz�letettek, azaz MI, k�sz csoda, hogy �letben
maradtunk. Nek�nk m�g nem volt gyerek�l�s�nk az aut�ban, s�t m�g biztons�gi �v se nagyon, viszont bizton tudhattuk, hogy a gyerek�gyak fest�k�ben akadt b�ven �lom. A gy�gyszeres �s vegyszeres �vegek k�nnyed�n nyithat�ak voltak, nem volt semmi furfangos v�delemmel ell�tva, de m�g a fi�kok �s ajt�k sem voltak felszerelve biztons�gi nyit�val, �s mikor bicajozni ment�nk, nemhogy k�ny�kv�d�nk �s sisakunk nem volt, de m�g rendes biciklink sem. Az�rt az nem volt semmi.

 

Mi m�g csapb�l ittuk a vizet, �s azt se tudtuk, mit jelent pontosan az �sv�nyv�z. �n speciel sok�ig kevertem a sz�dav�zzel. Azt hittem az ugyanaz. Sz�r-sz�r. Semmi k�l�nbs�g a kett� k�z�tt, mi�rt pazaroljak h�t r� k�l�n sz�t. Mi nem nagyon unatkoztunk, ha tehett�k kiment�nk j�tszani. Igen, ki. Eg�sz nap kint voltunk, a sz�leink pedig csak sejtett�k, hogy �l�nk �s
megvagyunk, hiszen m�g Mat�v telefon se nagyon volt, nemhogy mobil. Pl�ne nek�nk! Ny�ron a der�kig �r� f�ben �s k�zeli kiserd�kben j�tszottunk, m�gsem lett�nk ki�t�sesek �s nem t�rt r�nk allergi�s roham. Nem tudtuk mi
az a pollen, �s a parlagf�r�l azt hitt�k, hogy a s�rk�nyf� egyenes �gi rokona. Ha elest�nk, megs�r�lt�nk, elt�rt valamelyik v�gtagunk, vagy csak szimpl�n bet�rt a fej�nk, senkit nem pereltek be ez�rt. Egyszer�en mi voltunk a hib�sak.

 

S�t! Ha az er�sebb elgyep�lta unalm�ban a kisebbet �s gyeng�bbet, az is rendben volt. Ez �gy m�k�d�tt, �s a sz�leink nem nagyon sz�ltak bele ebbe sem. (- Kisfiam, bemegyek az iskol�ba, az nem lehet, hogy t�ged mindenki Ramb�nak cs�fol / - Hagyd csak anya, ez az �n h�bor�m!) �tkez�si szok�saink Schubert Norbi m�rc�j�vel m�rve nap mint nap tartalmazt�k a hal�los d�zis
t�bbsz�r�s�t, de m�g egy mc donalds-on edz�d�tt �tlagos amerikai elh�zott kisgyerek is helyb�l nyomna egy h�traszalt�t att�l, amit mi lek�ldt�nk kaja c�msz�val. Gondoljunk a zs�ros keny�rre, a kolb�szra, a diszn�sajtra (ki tudja mit tettek bele), az iskolai menz�ra (ki tudja mit NEM tettek bele) �s m�gis itt vagyunk.

 

A kaka�ban nem volt A,B,C,D �s E vitamin, viszont "bedeko"-nak h�vt�k �s m�r ez is el�g volt a boldogs�gunkhoz. Szobi sz�rp�t ittunk, ami h�rb�l sem ismerte az �des�t�szert, viszont t�m�ny cukorb�l k�sz�lt. A limon�d�t m�g
magunknak kevert�k �s mosatlanul ett�k a f�r�l a gyakran �retlen gy�m�lcs�t, a WC pereme alatt, pedig a bakt�riumok ezreinek a kol�ni�i
telepedtek meg a m�g h�bor�tatlan nyugalomban, a preDomestos korban. Volt n�h�ny bar�t, aki m�r ismert olyat, akinek vide�ja volt, vagy esetleg
spectruma (az egyfajta sz�m�t�g�p v�t), de sz� sem volt Playstationr�l, Nintend�r�l, X-Boxr�l, Vide�j�t�kr�l, 64 t�v�cstorn�r�l, m�holdr�l �s
k�belt�v�r�l, filmekr�l, DVD-r�l, Surround Soundr�l, Internetr�l, Fitness-Club k�rty�r�l vagy mobiltelefonr�l. Viszont voltak bar�taink!
Olyanok, akikkel tal�lkoztunk kint az utc�n, a focip�ly�n vagy a pinpong asztalokn�l, vagy ha m�gse, akkor egyszer�en becsengett�nk hozz�juk �s
beengedtek. Nem kellet megk�rdezni a sz�l�ket.

 

Sem a mi�nket, sem az �v�ket! Nem vittek �s nem hoztak a sz�l�k aut�val... M�gis itt vagyunk. Nyakunkban l�gott a lak�skulcs, mikor j�tszani ment�nk, �s nem ritk�n fadarabokkal, botokkal harcoltunk, labd�val dob�ltuk egym�st, m�gis itt vagyunk. Nem �t�tt�k ki egym�s szem�t, a t�bbi seb pedig begy�gyult. Focizni is csak az �llhatott be, aki tudott. Akkor m�g volt egy
�ratlan szab�ly, amit ma nehezen �rt�nk m�r meg mi is: azt csin�ld, amihez �rtesz. Aki pedig nem �rtett a focihoz, pl�ne nem tudta rendesen kir�gni az ellenf�l bok�j�t, az csak csal�dottan n�zhette a j�t�kot a r�cson t�lr�l, vagy od�bb �llhatott, �s m�s j�t�kot, m�s j�tsz�t�rsakat kereshetett mag�nak. A szerelmet nem brazil sorozatokb�l tanultuk, csak egyszer�en meg�lt�k. Boldogan szaladtunk v�gig az utc�n az els� cs�k ut�n, �gy, mintha m�r sohasem akarn�nk meg�llni.

 

Ha egy tan�r nyakon v�gott, nem sz�rtuk le egy k�ssel �s nem perelt�k be, �s nem s�rtunk otthon a sz�l�knek. S�t! Ha lehetett, el se mondtuk.
Ismert�k a t�rv�nyt, �s ha v�tkezt�nk, sz�leink nem �lltak mell�nk. Megtan�tottak �gy �lni, hogy tudjuk, mit jelent a k�teless�g, a b�ntudat, a
j��rz�s, a felel�ss�g. Ismert�k ezeknek a szavaknak a m�lys�g�t.

 

Ezek voltunk mi. H�sei egy let�nt kornak, amelyen a mostani fiatalok �rtetlen�l mosolyognak.